Ki kellett végre mondani, hogy elméleti futó lettem. Most, hogy vettem egy új cipőt (majd elmesélem, miért), kaptam egy Polar M400 szuper gps-es futóórát a szülinapomra, és beneveztem az idei Minicittára... és ma végre rendesen futottam (és anyáztam is közben, de ez várható…

Az a helyzet, hogy ezt a bejegyzést még tegnap kellett volna megírnom, de aztán inkább beszélgetéssel töltöttem az estét. Tegnap még tudtam egy kicsit örülni a K&H Minimaraton váltós időmnek, ma már ez nem egyértelmű. Nem részletezem, miért nem vagyok ma felhőtlenül…

Nagyon kellett ez a futás, és erre csak utólag jöttem rá. A CC óta egy 2,5 kilométeres regeneráló futásom volt kínok között, az elmúlt, nagyjából 2 hétben csak bringáztam, egyszer úsztam, és volt két lépcsős, meg a Core-edzés. Az Egyensúlyom küldött…

Ha kedd, akkor lépcsőzés, jó lesz megszokni. A mai a második lépcsős edzésem volt, és terjed a kór, mert Kriszta is eljött és amellett, hogy röhögcséltünk egy kicsit, azt mondta, hogy jól érezte magát. De nem csupán erről az edzésről szól ez a poszt, hanem a beszólásokról…

Ebben a bejegyzésben rengeteg szubjektív élmény, eufória, könnyek, sok hálálkodás és még több veríték van. Csak akkor olvasd tovább, ha felkészültél mindezekre... Beszámoló a Coca-Cola Testébresztő Női Futógáláról. Ha valami nehéz, vagy nem szeretném, de meg kell…

Szerdán hősiesen túléltem életem első előlábas futóedzését. Futóedzésen voltam már, csak akkor még utáltam futni. Most meg, amikor már nem kötelező, szeretem, akarom, csinálom. Ki érti ezt... Az edzést a Freerun (Futoiskola.hu) csapata tartja, és az előlábra (a…

Már kezdem megszokni, hogy nincs könnyű edzés, sőt, tulajdonképpen még élvezem is, legalább is utána mindenképp. Ráadásul egyre kevésbé zavar a délutáni edzés. Az elején nehezen ment, hiszen a munkám - bár nem sittes zsákokkal a hátamon rohangálok -, de végül is…

Itt ülök a gép előtt az új futós sapkámban, és igen, még benne van az első 5 kilométeres versenyem nagyjából minden verítéke. Azon gondolkodom, hogy mit írjak az 5vös 5-ről, meg az élményeimről. A Minicittától eltérően most nagyon is izgultam a rajt előtt, bár azt már…

Amikor megtettem az első lépéseket, még gyorsgyalogolva, minden bajom volt. Főleg utána, amikor alig tudtam fellépni, vagy lelépni egy lépcsőt, egyáltalán, felállni, leülni, lefeküdni, létezni. Minden fájt, de a lelkem ujjongott, és ez az ujjongás mostanra eufóriává…

A legutóbbi edzést egyszerűen meg kell írnom. Egyrészt azért, mert még mindig pörgök tőle, másrészt meg azért, hogy ha elolvasom később, amikor például nem vagyok annyira kirobbanó hangulatban, hátha feldob. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy hátha valaki olyat is magával…