Ki kellett végre mondani, hogy elméleti futó lettem. Most, hogy vettem egy új cipőt (majd elmesélem, miért), kaptam egy Polar M400 szuper gps-es futóórát a szülinapomra, és beneveztem az idei Minicittára... és ma végre rendesen futottam (és anyáztam is közben, de ez várható…

Szerdán hősiesen túléltem életem első előlábas futóedzését. Futóedzésen voltam már, csak akkor még utáltam futni. Most meg, amikor már nem kötelező, szeretem, akarom, csinálom. Ki érti ezt... Az edzést a Freerun (Futoiskola.hu) csapata tartja, és az előlábra (a…

Amikor megtettem az első lépéseket, még gyorsgyalogolva, minden bajom volt. Főleg utána, amikor alig tudtam fellépni, vagy lelépni egy lépcsőt, egyáltalán, felállni, leülni, lefeküdni, létezni. Minden fájt, de a lelkem ujjongott, és ez az ujjongás mostanra eufóriává…

Még meg sem száradt az izzadtság a Minicittás rajtszámomon (höhö), kis örömködés után beneveztem a következő versenyre, a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála 5 kilométeres távjára (és valószínűleg addig még lefutok egy 2,7 kilométerest is). Egyúttal rádöbbenvén az…

Nehéz erről a témáról úgy írni, hogy ne tűnjek papírsárkánynak (tudjátok, akinek nagy az arca, és belekap a szél), de ugyanakkor motiváló legyen, és hűen adja vissza a valóságot. Életem első olyan versenye, amelyre önként neveztem, a 29. Telekom Vivicittá 3,2 kilométeres…