A legutóbbi edzést egyszerűen meg kell írnom. Egyrészt azért, mert még mindig pörgök tőle, másrészt meg azért, hogy ha elolvasom később, amikor például nem vagyok annyira kirobbanó hangulatban, hátha feldob. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy hátha valaki olyat is magával ragad, aki eddig a fotelban punnyadt...

A csütörtök reggeli edzéssel 220 kilométernél tartok, bár a teljes igazság az, hogy ebben benne vannak a 2013 februárjától nyárig, majd az év végén teljesített gyorsgyalogló edzések távjai is. Mondjuk ez nem baj, hiszen élvezeti érték szempontjából nem teszek különbséget a futás és a gyaloglás között, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy a futást nem élvezem jobban - miután hazaértem és lehámoztam magamról az átizzadt cuccomat. :-D Egyébként szerdán az is kiderült, hogy bár érzésre a futás gyorsabb, de tudok gyorsabban gyalogolni, mint ahogy futok. Ez annyira, mondjuk, nem dobott fel.

A másik örömteli, hogy ezen a héten ez volt a harmadik edzés, bár nem őszinte a mosolyom. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a húsvéti nagy szabadságban hétfőn is futottam, így egymás után három edzésnap jött össze. Nem volt jó ötlet, a harmadikat Melinda mellett kínlódtam végig, aztán végül sétáltunk és beszélgettünk egy jót. Hazafelé még megpróbálkoztam a futással, de 500 méter után úgy döntöttem, hogy ha nem jön ki, akkor nem jön ki, görcsölni nem fogok. Szóval három edzés után tartottam egy pihenőnapot, és csütörtök reggel, kipihenten jöhetett a következő, ami nem is akármilyen sima edzés volt.

Pantocsik Feri ugyanis a szárnyai alá vett (amiért örök hálám üldözze, ha utoléri, mert egyelőre még gondolatban is jóval lassabb vagyok nála :-D), és reggel 8-kor bemelegítve vártam a Városligetben, a Városligeti körút és az Olof Palme sarkán. Ott, ahol majd a Coca-Cola Női Testébresztő 5 kilométere is halad, pont a két emelkedő sarkán. A logikus terv az, hogy ott kell edzeni, ahol a verseny lesz, így élesben helyismeret birtokában jobban be tudom majd osztani az erőmet, és a két emelkedő sem lesz talán akkora mumus. A terv működik, de ehhez kellett, hogy Feri rögtön az első három percben több hibámat is korrigálja, majd végigvigyen úgy, hogy nem enged rohanni, miközben a többi hibámra is figyelmeztet. Meglepő, de így van, jóval gyorsabban futok, mint amit bírok, ezért aztán meg kell állnom sétálni, ami megtöri a lendületet, és mivel sétálni meg jóval gyorsabban kellene, ahogy eddig szoktam, a végére kiderült, hogy amit csak hibázhatok, azt el is követtem. :-D

Feri futva érkezik az edzésre... és futva távozott :-)

De edzés végére javult a légzéstechnikám, rövidebbeket lépek, nem rohanok, jobban használom a kezem és erőteljesebben tudok gyalogolni, mint eddig. Remélem, hogy mindezeket akkor is korrigálni tudom, ha Feri nem jön mellettem és nem tart vissza, vagy éppen nem húz, ha arról van szó. Szombat reggel kiderül, mert jön a negyedik edzés a héten, ezúttal Csillával, ha fel tud reggel kelni, és nem félti az új cipőjét az esőtől. :-P

A harmadik örömteli dolog, hogy a teljes, majdnem 5 kilométeres távon belül lefutottam egyben 1 kilométert, és bár a végén úgy éreztem, hogy na most tényleg gyalogolni kell (nem sokat, mert edző bá kemény, mint a fagyott macskaláb, és nem enged lazsálni), belül annyira örültem neki, mint amikor belegyalogolás nélkül célba értem a Minicittán. Csak kívülről ez nem látszott, mert éppen próbáltam fenntartani a keringésemet...

Konklúzió és amit tanultam...

- Ha van egy általános edzésterved, nem biztos, hogy szolgai módon követned kell. Erre bizonyíték a minicittás futásom. Végig 2 perc futás/két perc séta beosztásban edzettem, és bár néha nem haszontalan visszamenni a kályhához, mert nem vagyunk ugye robotok (ami egyszer megvolt, az onnantól nem alapképesség), de most már többszörösen bizonyított, hogy ha merek továbblépni, és a megfelelő módon teszem, akkor jóval többre vagyok képes. Vagyis az, hogy magamtól nem mertem továbblépni a tervben, vagy terven kívül, hiba volt.

- A személyre szabott edzésterv jobb, mint az univerzális. Akárki is állítja, ha letöltesz egy appot, ami azt ígéri, hogy akárhány hét alatt biztosan lefutsz akárhány métert, benne van a frusztráció és a sikertelenség. Hiszen ki tudja, hogy milyen sportelőéleted van, mekkora súlyfelesleget cipelsz, milyen állapotban van a szíved, tüdőd, izomzatod, hogy a csontjaid mekkora terheléshez szoktak, hogy mennyire tud a szervezeted rugalmasan alkalmazkodni a nagyobb igénybevételhez. Emiatt az sem eldönthető egy gép által, hogy mikor terhelheted magad jobban. Te magadtól ugyanígy nem fogod tudni eldönteni (hacsak nem vagy sportedző), de ugyanakkor nagyon kell figyelni, hogy észrevedd a tested jeleit...

- Kell egy edző, vagy egy nagyon tapasztalt és mély empátiával bíró futó, aki ezeket a jeleket értelmezni tudja.- Egyetlen elolvasott cikk, tanulmány, blogposzt, sajtcédula sem tudja kijavítani a hibáidat, akár edző, akár többszörös bajnok (vagy mindkettő) írta. Kell valaki, aki melletted fut, valóban figyel és folyamatosan korrigál, hogy minél hamarabb beléd égjenek a jó mozdulatok, és elfelejtsd a rosszakat.

- Legyél céltudatos. Ha céltalanul edzel, mire készülsz? Majd egyszer csak benevezel egy versenyre? Versenyezz, és azonnal lesz motivációd!

Az edzés

Van kedved velem futni, gyalogolni? Írj üzenetet, vagy kommentet, ha jönnél!

Legközelebbi edzéseim:

- április 26. szombat, Margitsziget. Találkozó: Margit-híd pesti hídfő, a Jászai Mari téri parkból a hídra vezető lépcső tetején, reggel 8:30-kor

- április 27. vasárnap, Városliget. Az időpont még rugalmas.

A verseny, amelyre most készülök: 19. Coca-Cola Testébresztő Női Futógála, 5 km

A következő verseny, amin indulok: 5vös 5 

A nap bölcsessége a végére maradt :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.