Régóta tartozom ezzel a poszttal, leginkább saját magamnak, hiszen én vagyok az, aki nem volt futni az elmúlt ööö... nagyjából 4-5 hónapban, aki minden adandó alkalommal a cipőjét bámulja szomorúan, amikor korábban éppen a kilométereket rótta. Én vagyok, aki csokit zabál és…

Amikor megtettem az első lépéseket, még gyorsgyalogolva, minden bajom volt. Főleg utána, amikor alig tudtam fellépni, vagy lelépni egy lépcsőt, egyáltalán, felállni, leülni, lefeküdni, létezni. Minden fájt, de a lelkem ujjongott, és ez az ujjongás mostanra eufóriává…