Ki kellett végre mondani, hogy elméleti futó lettem. Most, hogy vettem egy új cipőt (majd elmesélem, miért), kaptam egy Polar M400 szuper gps-es futóórát a szülinapomra, és beneveztem az idei Minicittára... és ma végre rendesen futottam (és anyáztam is közben, de ez várható volt).

Próbálok összeszedett és rövid maradni, pedig egy csomó minden kavarog a fejemben az elmúlt fél év eseményei kapcsán. Az egyik, ami folyamatosan üvölt bennem, az a tehetetlen düh, hogy képes voltam elszúrni azt, amiért tavaly nagyon keményen megdolgoztam. Ezen persze többek között a mai "futás" alkalmával is volt időm gondolkodni. De az időt inkább hagyjuk, mert még elbőgöm magam, pedig most éppen jó passzban vagyok. :-D

Szóval az úgy kezdődött, hogy januárig persze nem sikerült teljesíteni a versenyeken vállalt 40 kilométert, bár ezzel inkább nem is frusztrálom magam, csak szomorúan konstatáltam, hogy még egy megszegett, magamnak tett ígéretet sikerült begyűjteni. Azután a szülinapomra kaptam egy M400-at, és komolyan úgy éreztem, hogy azonnal futni akarok. De mégsem mentem. Egyszerűen elfelejtettem, hogy milyen klassz érzés, és különben is, volt egy kazalnyi kifogásom. Ne is reménykedjetek, nem adok ötleteket... :-P

Azután elkapott egy rossz érzés, hogy hiába próbáltam összebarátkozni vele, az Asics GT-1000-esem és én, nem illünk össze. Sajnos nagyon hamar rá kellett döbbennem, hogy nem tartja elég határozottan a lábamat, nem elég a belső támasza, és mivel nem megfelelő a felsőrész formája a lábamhoz, túl nagy méretet kellett ahhoz vennem, hogy az ujjam ne érjen hozzá az orrához. Egyértelmű figyelmeztető jel volt a térdszalagjaimban jelentkező kellemetlen, feszülő érzés, és mivel túlpronál a lábam, nem volt nehéz összerakni, hogy lehet némi köze hozzá a cipőmnek. Mivel a Saucony-t hamarosan amúgy is le kellett volna váltani, úgy gondoltam, hátha motivál egy új cipő. A konzumidiotizmus, ugye...

Így lett egy Brooks-om, mert bármennyire is szerettem volna egy másik Asics-et, háromnegyed órás próbálgatás és boltban futkosás után el kellett fogadnom, hogy újfent férfi cipőm van és dráma, de sehol egy árva pink, uv-zöld, vagy lila folt sincs rajta. Tragédia...

A jó hír, hogy a cipő szuper, ma egy kis duzzogás és csendes káromkodás közben tettem egy 4,5 kilométeres kört a Városligetben, és nem merem kijelenteni, hogy elkaptam a fonalat, bár szerintem elég erős motiváció, hogy ma este beneveztem a Minicittára, ami idén - a tavalyi 3,2 kilométer helyett - 2,5 kilométer lesz. Éljen! :-D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.