Az a helyzet, hogy ezt a bejegyzést még tegnap kellett volna megírnom, de aztán inkább beszélgetéssel töltöttem az estét. Tegnap még tudtam egy kicsit örülni a K&H Minimaraton váltós időmnek, ma már ez nem egyértelmű. Nem részletezem, miért nem vagyok ma felhőtlenül…

Ha kedd, akkor lépcsőzés, jó lesz megszokni. A mai a második lépcsős edzésem volt, és terjed a kór, mert Kriszta is eljött és amellett, hogy röhögcséltünk egy kicsit, azt mondta, hogy jól érezte magát. De nem csupán erről az edzésről szól ez a poszt, hanem a beszólásokról…

Ebben a bejegyzésben rengeteg szubjektív élmény, eufória, könnyek, sok hálálkodás és még több veríték van. Csak akkor olvasd tovább, ha felkészültél mindezekre... Beszámoló a Coca-Cola Testébresztő Női Futógáláról. Ha valami nehéz, vagy nem szeretném, de meg kell…

Amikor vasárnap reggel kinéztem az ablakon, már javában gyülekeztek a sötét esőfelhők, és fél óra múlva már szakadt is az eső. Este összekészítettem az esőkabátot és a vízálló tokot is a telefonomnak, de reménykedtem, hogy nem lesz rá szükség. Végül nem kellett, de…

Már kezdem megszokni, hogy nincs könnyű edzés, sőt, tulajdonképpen még élvezem is, legalább is utána mindenképp. Ráadásul egyre kevésbé zavar a délutáni edzés. Az elején nehezen ment, hiszen a munkám - bár nem sittes zsákokkal a hátamon rohangálok -, de végül is…

Itt ülök a gép előtt az új futós sapkámban, és igen, még benne van az első 5 kilométeres versenyem nagyjából minden verítéke. Azon gondolkodom, hogy mit írjak az 5vös 5-ről, meg az élményeimről. A Minicittától eltérően most nagyon is izgultam a rajt előtt, bár azt már…

Nehéz erről a témáról úgy írni, hogy ne tűnjek papírsárkánynak (tudjátok, akinek nagy az arca, és belekap a szél), de ugyanakkor motiváló legyen, és hűen adja vissza a valóságot. Életem első olyan versenye, amelyre önként neveztem, a 29. Telekom Vivicittá 3,2 kilométeres…