Ha kedd, akkor lépcsőzés, jó lesz megszokni. A mai a második lépcsős edzésem volt, és terjed a kór, mert Kriszta is eljött és amellett, hogy röhögcséltünk egy kicsit, azt mondta, hogy jól érezte magát. De nem csupán erről az edzésről szól ez a poszt, hanem a beszólásokról…

Ebben a bejegyzésben rengeteg szubjektív élmény, eufória, könnyek, sok hálálkodás és még több veríték van. Csak akkor olvasd tovább, ha felkészültél mindezekre... Beszámoló a Coca-Cola Testébresztő Női Futógáláról. Ha valami nehéz, vagy nem szeretném, de meg kell…

Szerdán hősiesen túléltem életem első előlábas futóedzését. Futóedzésen voltam már, csak akkor még utáltam futni. Most meg, amikor már nem kötelező, szeretem, akarom, csinálom. Ki érti ezt... Az edzést a Freerun (Futoiskola.hu) csapata tartja, és az előlábra (a…

Már kezdem megszokni, hogy nincs könnyű edzés, sőt, tulajdonképpen még élvezem is, legalább is utána mindenképp. Ráadásul egyre kevésbé zavar a délutáni edzés. Az elején nehezen ment, hiszen a munkám - bár nem sittes zsákokkal a hátamon rohangálok -, de végül is…

Amikor megtettem az első lépéseket, még gyorsgyalogolva, minden bajom volt. Főleg utána, amikor alig tudtam fellépni, vagy lelépni egy lépcsőt, egyáltalán, felállni, leülni, lefeküdni, létezni. Minden fájt, de a lelkem ujjongott, és ez az ujjongás mostanra eufóriává…

A legutóbbi edzést egyszerűen meg kell írnom. Egyrészt azért, mert még mindig pörgök tőle, másrészt meg azért, hogy ha elolvasom később, amikor például nem vagyok annyira kirobbanó hangulatban, hátha feldob. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy hátha valaki olyat is magával…

Még meg sem száradt az izzadtság a Minicittás rajtszámomon (höhö), kis örömködés után beneveztem a következő versenyre, a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála 5 kilométeres távjára (és valószínűleg addig még lefutok egy 2,7 kilométerest is). Egyúttal rádöbbenvén az…