A tegnapi nap igazi áttörés volt. Nem, nem fedeztem fel egyetlen súlyos betegség ellenszerét, és nem forradalmasítottam a labdával dekázva hátrafelé futás technikáját sem. A sajátomét viszont igen, és ennek annyira örülök, meg annak is, hogy a tegnapi edzés fantasztikusan jó…

... avagy amikor beüt a vacak edzés. A DK Minicitta csoportjával - mármint a budapesti szekcióval - kedden és csütörtökön edzünk a Margitszigeten, hétvégén pedig vagy harmadik edzést tartunk, vagy túrázni megyünk. Eddig csak a legelsőről maradtam le, mert már nem tudtam…

Naná, hogy a futásra gondolok, jobban mondva arra a futás-gyaloglás hibridre, amit már nagyképűen futásként emlegetek. A minap a Minicitta csoportban felmerült a téma, hogy ki mire gondol edzés közben. Nagyon érdekes volt olvasni a különböző verziókat, a hozzászólók túlnyomó…

Azt hiszem, hogy egyértelmű, ha nem lelkesedsz, sokkal nehezebb belevágni. Annak ellenére, hogy rövidebb-hosszabb kihagyással mindig sportoltam, nehéz elkezdeni valamit, majd nehéz nem feladni, amikor jönnek az első frusztrációk és csalódások. Azt hiszem, hogy ez az önmagunkkal…

Amennyire szürkülő memóriám engedi a visszaemlékezést, az elmúlt... inkább ne firtassuk hány évben nem volt olyan pillanat, amikor mindkét lábam egyszerre elszakadt volna az anyaföldtől. Oké, a kanapén való ücsörgés és a libegő nem számít, csak az önerős helyváltoztató…

Hogy miért Gyalogkörte? A Körte vagyok én (ha szeretnétek bevágódni, akkor Körte néni), a gyalog meg hát ugye... De nem tervezem mindig "gyalog", bár ha úgy nézzük, a futás is csak abból áll, hogy egyik lábad pakolod a másik után. Elméletileg, nem tudományosan. Még…