Egyértelműen, tagadhatatlanul, akkor is, ha holnap piros hó hullana, jelentem, kitört a tavasz. Aki persze a napokban volt futni, az maga is érzi, de olyan jó végre kijelenteni és tudomásul venni. Ujjong a lelkem! De csak a tavasz teszi, azért nem lelkesedem annyira, hogy futókörte…

Az elmúlt egy-két hét történéseit tartalmazza ez a poszt, gondoltam összeszedem, mert mozgalmasra sikerült. Lesz benne Spartathlon-kihívás, meg szenvedés és örömködés is, a végére szerencsére visszaáll az egyensúly. Az elmúlt két hét kicsit szomorkásra sikerült.…

Meleg van, mindenki erről panaszkodik. Fejben nem vagyok hajlandó felfogni, de a tegnapi "futás" után kénytelen voltam rájönni, bár beépített makacsságomnak köszönhetően el még nem fogadtam, hogy engem is kicsinál a kánikula. A hétfői rendszeres margitszigeti edzésen ismét a…

Amikor Huták Juci tavasszal eljött hozzám pedikűrre, Gerda Éva még a pocakjában volt. Beszélgettünk sok mindenről, a régi dolgokról, merthogy évekkel ezelőtt az [origo]-nál egy szerkesztőségi irodában dolgoztunk, és persze szó esett a sportról, a futásról. Most, hogy Juci…

Amikor nagyjából másfél éve gyalogolni kezdtem, gyakorlatilag láthatatlannak éreztem magam a sportolók között, csak a szigeten andalgó nyugdíjas csoportok és szerelmes párok néztek rám leplezetlen csodálkozással: ez meg mit művel? Kétségtelen, hogy a futás a legnépszerűbb…

Nagyon kellett ez a futás, és erre csak utólag jöttem rá. A CC óta egy 2,5 kilométeres regeneráló futásom volt kínok között, az elmúlt, nagyjából 2 hétben csak bringáztam, egyszer úsztam, és volt két lépcsős, meg a Core-edzés. Az Egyensúlyom küldött…

Miért jó ez neked? Kérdezte barátnőm hitetlenkedve, amikor meséltem neki, hogy milyen küzdős edzéseken vagyok túl, és hogy milyen versenyekre szeretnék benevezni. Döbbenten néztem rá, és csak annyit kérdeztem: nem látszik? Végül megegyeztünk, hogy látszik rajtam, hogy miért…

Már kezdem megszokni, hogy nincs könnyű edzés, sőt, tulajdonképpen még élvezem is, legalább is utána mindenképp. Ráadásul egyre kevésbé zavar a délutáni edzés. Az elején nehezen ment, hiszen a munkám - bár nem sittes zsákokkal a hátamon rohangálok -, de végül is…

Amikor megtettem az első lépéseket, még gyorsgyalogolva, minden bajom volt. Főleg utána, amikor alig tudtam fellépni, vagy lelépni egy lépcsőt, egyáltalán, felállni, leülni, lefeküdni, létezni. Minden fájt, de a lelkem ujjongott, és ez az ujjongás mostanra eufóriává…

A legutóbbi edzést egyszerűen meg kell írnom. Egyrészt azért, mert még mindig pörgök tőle, másrészt meg azért, hogy ha elolvasom később, amikor például nem vagyok annyira kirobbanó hangulatban, hátha feldob. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy hátha valaki olyat is magával…