Már kezdem megszokni, hogy nincs könnyű edzés, sőt, tulajdonképpen még élvezem is, legalább is utána mindenképp. Ráadásul egyre kevésbé zavar a délutáni edzés. Az elején nehezen ment, hiszen a munkám - bár nem sittes zsákokkal a hátamon rohangálok -, de végül is valamennyire fizikai munka, és délutánra elég rendesen lefáraszt, amire a koncentráció és a szigorúan szabott mozdulatok is rátesznek egy lapáttal. És ilyenkor kifejezetten jól tud jönni egy kimerítő edzés.

Az 5vös 5 km után engedélyeztem magamnak két nap pihenőt, pontosabban a harmadik napon, csütörtök este mentem újra futni. Nem tudtam, hogy mire készüljek, elvileg nem akartam már ötöt futni, mert a vége annyira azért nem esik jól, de mivel óvatlanul bevállaltam a 40 perces szintidővel együtt a Coca-Cola Testébresztőt, most már végigcsinálom. Valószínűleg hónapokat vetne vissza az önbecsülésemben és a motivációmban, ha átneveznék a rövidebb távra, ahogy többen - szeretném azt hinni, hogy meggondolatlanul - javasolták. Nem gondolom, hogy tényleg át kellene neveznem, főleg mert Feri minden rezdülésemet ismeri már, és folyamatosan figyeli. Bár nem edző, de húszéves futótapasztalata számomra elég hiteles, és ő is kapja a segítséget saját futásához a nála tapasztaltabbaktól. Ezen felül két sportedzőhöz is fordulhatok segítségért, ha arról lenne szó, és mivel mindketten képben vannak azzal kapcsolatban, hogy hogyan és mennyit futok, biztonságban érzem magam. Ami a legfontosabb, hogy én is figyelek magamra, így a napi masszázs és a nyújtás mellett betartok egy egyszerű szabályt: ha fáj a térdem, nem futok. Szerencsére még nem volt szükség emiatt edzés elhalasztására, de nem is vagyok olimpikon, hogy naponta kellene kínoznom magam. Így, ha nem élvezném ezeket az edzéseket, nem csinálnám.

Elfutás és légzés

Az edzéseken állandó probléma, hogy nagyon belekezdek az első kilométeren és simán elfutom, pedig Feri folyamatosan mondja, hogy sok lesz, lassítsak, és lassítok is, és mégis rendszerint 8 perces első ezreket futok, ami számomra hihetetlenül élvezetes űridő, de a második ezerre elfáradok, és nem tudom ebben a tempóban folytatni. Úgy érzem, hogy a 8:30 körüli átlag már üzemszerűen megy, ha nem is könnyedén, és mind az 5 kilométeren át, pedig igazából az volna a cél, hogy el tudjak csípni egy olyan tempót, ami üzembiztos és szintidő közelében le tudom benne futni a távot. Mindez magam miatt, természetesen, véletlenül sem az hajt, hogy másoknak bizonyítsak, hiszen magamért teszem mindezt, hogy visszakapjam a szabad mozgás képességét.

További probléma, hogy a légzésem rendszeresen szétesik, az elején még sikerül kontrollálni, de amint fáradok, és arra kell koncentrálnom, hogy ne álljak meg, a légzésem elszáll, kapkodom a levegőt és utána már azért is küzdenem kell, hogy összeszedjem. Remélem, később csak mosolyogni fogok ezeken a problémákon. :-) A pulzusom egyébként sokat javult tavasz óta, mert az utolsó, küzdős kilométeren sem ment 165 fölé, ami relatíve magas, én viszont relatíve nem vagyok elég edzett. Ha nem futom el, akkor 145-155 körül stagnál, ami szerintem teljesen jó jelen helyzetben. A CC utánra tervbe vettük keresztedzésként a havi két spinninget, az itthoni has-hát erősítést (tulajdonképpen ezt máris elkezdhetném, ha nem lennék ennyire álmos :-), és úsznom kellene, de erről még győzködöm magam. Valószínűleg ki fogok alakítani egy kört ezekből, és a futás mellé úgy fogom beilleszteni, hogy egyik se menjen az időm és a munkám rovására, és fizikailag is inkább építsen, mint túlterheljen.

Ami jobban megy

Feri a mostani edzésen kissé előrefutott - aha, ment, mint a gyorsvonat, nagyon jól nyomja, és azért írom ezt, mert ráfér a tuning! Nem véletlenül tudott 4:32-es átlagot futni a legutóbbi edzésén... Szóval megnézte a mozgásomat kétszer is, és azt állítja, hogy még az ötödik kilométeren sem esik szét. Az elején én is úgy érzem, hogy rendben van, de a végén, amikor már kapom a feladatot, hogy told meg, nyomjad, még, még... akkor azért koncentrálnom kell, hogy lépéshossz, talajfogás, karmunka, minden a helyén legyen. Nehéz ügy ez, na. Aki azt gondolja, hogy csak megkötöd a cipődet és futsz, az nagyon téved.

A fájdalom szubjektív

Mivel többször leírtam már, hogy fáj, és valószínűleg ezt többen félre is értették, szeretném ezt pontosítani. Nem ízületi, vagy egyéb, sérülést jelző fájdalomról van szó, tehát emiatt nem érzem szükségét megállni. Az akaratom gyengesége miatt állok meg, és gyalogolok bele, de ilyenkor Feri taszít rajtam egyet és nem hagyja, hogy lazsáljak. Most már akkor is taszít, ha nincs ott, mert utólag ugyanúgy megkapom érte a letolást, ahogy akkor, amikor ott van velem. 

Nehéz volt

Szóval kicsit összeszedettebben... Az elejét élveztem, a közepe küzdős, a vége pedig nagyon nehéz volt. 3,5 kilométernél Feri bemondta a hajrát, és mivel arra számítottam, hogy 4 kilométert futunk, megtoltam egy kicsit. Aztán 4-nél mondta, hogy már csak egy. Ez valahogy nem hat ösztönzően, jobban érzem magam, ha tudom, hogy tényleg mekkora a táv még, bár lehet, hogy azért csinálja, hogy tényleg beleadjak mindent abban a pillanatban. Majd megkérdezem tőle legközelebb. A végén már szabályosan húzott, mert egy kicsit előttem futva próbált rávenni, hogy kövessem. Amikor elértük a MAC sarkát, már láttam, hogy vége, és megcsináltam.

Ezt írta Feri az edzésről

"Ma 2 km bemelegítést követően futottam egy KÖRTEmpót azaz Smidt Éva Körte tempójával egy lazának indított 5km-t. Erre bekezdett egy 8 perces első kilivel úgy hogy folyamatosan mondtam lassabban, nem rohanunk sehová! 5 kili 41:35!

Ezt követően átbeszéltük a futást nagyon sokat fejlődött és február óta 10 kiló lement, de megbeszéltük, hogy Kis Norbert-Spiki edzéseire fog eljárni hamarosan keresztedzés gyanánt! Közös ismerős és mindketten jó véleménnyel vagyunk róla!

Elbúcsúztunk majd elkezdtem a saját körömet amiből végül a megszokott két külső és egy belső kör lett 15km 1:20:44 ami 5:22-es átlagnak felel meg! Végre kifutottam magamból az érettségi feszültségét, meg mást is!

Hogy micsoda véletlenek vannak 1 kör futása közben gondolkoztam az UB-n eszembe jutott a "csak lazán csapatunk" amiben az első Balatonkerülést teljesítettem, rá 3-4 percre Steve elfutott mellettem a "csak lazán" csapatpólóban! :-)"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.