Egyértelműen, tagadhatatlanul, akkor is, ha holnap piros hó hullana, jelentem, kitört a tavasz. Aki persze a napokban volt futni, az maga is érzi, de olyan jó végre kijelenteni és tudomásul venni. Ujjong a lelkem! De csak a tavasz teszi, azért nem lelkesedem annyira, hogy futókörte…

Amikor Huták Juci tavasszal eljött hozzám pedikűrre, Gerda Éva még a pocakjában volt. Beszélgettünk sok mindenről, a régi dolgokról, merthogy évekkel ezelőtt az [origo]-nál egy szerkesztőségi irodában dolgoztunk, és persze szó esett a sportról, a futásról. Most, hogy Juci…

Amikor nagyjából másfél éve gyalogolni kezdtem, gyakorlatilag láthatatlannak éreztem magam a sportolók között, csak a szigeten andalgó nyugdíjas csoportok és szerelmes párok néztek rám leplezetlen csodálkozással: ez meg mit művel? Kétségtelen, hogy a futás a legnépszerűbb…

Nagyon kellett ez a futás, és erre csak utólag jöttem rá. A CC óta egy 2,5 kilométeres regeneráló futásom volt kínok között, az elmúlt, nagyjából 2 hétben csak bringáztam, egyszer úsztam, és volt két lépcsős, meg a Core-edzés. Az Egyensúlyom küldött…

Miért jó ez neked? Kérdezte barátnőm hitetlenkedve, amikor meséltem neki, hogy milyen küzdős edzéseken vagyok túl, és hogy milyen versenyekre szeretnék benevezni. Döbbenten néztem rá, és csak annyit kérdeztem: nem látszik? Végül megegyeztünk, hogy látszik rajtam, hogy miért…

Amikor megtettem az első lépéseket, még gyorsgyalogolva, minden bajom volt. Főleg utána, amikor alig tudtam fellépni, vagy lelépni egy lépcsőt, egyáltalán, felállni, leülni, lefeküdni, létezni. Minden fájt, de a lelkem ujjongott, és ez az ujjongás mostanra eufóriává…

A legutóbbi edzést egyszerűen meg kell írnom. Egyrészt azért, mert még mindig pörgök tőle, másrészt meg azért, hogy ha elolvasom később, amikor például nem vagyok annyira kirobbanó hangulatban, hátha feldob. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy hátha valaki olyat is magával…

Még meg sem száradt az izzadtság a Minicittás rajtszámomon (höhö), kis örömködés után beneveztem a következő versenyre, a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála 5 kilométeres távjára (és valószínűleg addig még lefutok egy 2,7 kilométerest is). Egyúttal rádöbbenvén az…

A tegnapi nap igazi áttörés volt. Nem, nem fedeztem fel egyetlen súlyos betegség ellenszerét, és nem forradalmasítottam a labdával dekázva hátrafelé futás technikáját sem. A sajátomét viszont igen, és ennek annyira örülök, meg annak is, hogy a tegnapi edzés fantasztikusan jó…

... avagy amikor beüt a vacak edzés. A DK Minicitta csoportjával - mármint a budapesti szekcióval - kedden és csütörtökön edzünk a Margitszigeten, hétvégén pedig vagy harmadik edzést tartunk, vagy túrázni megyünk. Eddig csak a legelsőről maradtam le, mert már nem tudtam…