Egyértelműen, tagadhatatlanul, akkor is, ha holnap piros hó hullana, jelentem, kitört a tavasz. Aki persze a napokban volt futni, az maga is érzi, de olyan jó végre kijelenteni és tudomásul venni. Ujjong a lelkem! De csak a tavasz teszi, azért nem lelkesedem annyira, hogy futókörte helyett ismét gyalogkörte vagyok...

Aki fut, na jó, annak is, aki gyalogol, nem csupán a melegebb idő, a hosszabb nappalok és a madárcsicsergés jelzi a tavasz betoppanását, hanem az is, ha kedvenc edzőhelyén hirtelen megszaporodnak a sorstársak. Egy-két hete a Margitszigeten még csak elszánt arcú, párductestű sportemberekkel találkoztunk az esti közös edzéseken. Magányosan, vagy kis csapatokban, konok magabiztossággal hasították a hideget, és mi is dideregve vártunk egymásra a barna színű sötétségben, az atlétikai centrum kapujánál.

Igaz, hogy egy kicsit korábban, de tegnap már egész más kép fogadott, amikor a szigetre indultam. Sütött a nap, a levegő kellemesen langyos volt, és már a híd pesti lábánál érezhető volt, hogy ez a nap más, hiszen a hídon aligha lehetett egyenes vonalban végigsétálni. A kép mozgalmas volt az andalgókat kerülgető futóknak és bringásoknak köszönhetően. A szigeten a szokásos tavaszi zsongás fogadott, a legtöbben még hosszú futóruhában, de sokan már rövidben igyekeztek a szokásos útvonalukra, vagy éppen hazafelé.

Belevetettem magam a tömegbe, de a futókör helyett inkább most is a belső utat választottam, ahol csak az andalgókat és a babakocsis anyukákat kell kicselezni, de szerencsére ők sem voltak még sokan, így egyelőre nincs aki leplezetlen döbbenettel megbámulja tapadós cuccokba gyömöszölt rozmár testemet. Az edzésben most teljesen új taktikát követek, és bár az első egy-két kilométer konstans duzzogással telik, hogy miért nem futok inkább, pedig futhatnék, és folyamatosan ott dumál a kisördög a vállamon, hogy uzsgyi, fuss, menj, száguldj (höhöhö), hajrá ismét a 8 perces ezrekért, mégis visszafogom magam. Ennek okát az alábbiakban részletezem.

Nemrég rábeszéltem Lapót egy teljesítménymérésre, mivel még tavaly belelkesedett a futásaimtól, és úgy döntött, hogy fotelpacából futóvá fejlődik. Helyeseltem, mivel ráfér a mozgás, hiszen egész nap talicska helyett az egeret tologatja. Idén azonban annyira belelendült, hogy már rá kellett szólnom, amikor két futós nap után harmadszor is ki akart menni. Kicsit rossz néven vette az intést, és persze duzzogott is hozzá, de tartott egy pihenőnapot. Ezért aztán amikor legutóbb kiéltem konzumidiotizmusomat, a futóboltban rákérdeztem a teljesítménydiagnosztikára, azonnal láttam rajta, hogy kételkedik, amikor pedig a szórólapon meglátta az árát, határozottan árnyalatot váltott az arca.

Két hét ajtócsapkodás következett, mire sikerült rávenni, hogy jelentkezzen be. Azt hiszem azzal sikerült megzsarolni, hogy milyen ciki, ha én kérek neki időpontot. :-D Végül azért csak eljutottunk a mérésre, és amit nem hitt el nekem, azt Nánditól kritika nélkül elfogadta. Éljen! Kiderült, hogy teljesen átlagos az állóképessége, de szigorú pulzuskontrollal kell futnia, vagy gyalogolnia, ami belefér a megadott határok közé. Aztán, ha majd ugyanezzel a pulzussal nagyobb sebességre képes, akkor már gyorsabban is kocoghat.

Eddig egyébként simán lefutott 6-7 kilométert, legalábbis az elmondása és a mérése alapján, ám amikor legutóbb együtt edzettünk a Városligetben, és a futás végéhez közeledve megláttam, egyértelműen látszott, hogy túlhajtja magát. Szerencsére Nándinak elhitte, hogy ha ezzel a módszerrel fut tovább, elér majd egy bizonyos pontra, ahonnan nem tud tovább fejlődni. Mint megtudtam, ezt a hibát gyakran elkövetik a kezdő futók, és amikor nem jön a fejlődés, erőltetni kezdik, majd lesérülnek. Mivel nem kívánom a magyar egészségügy karmai közé vetni magam, úgy döntöttem, hogy hamarosan én is bejelentkezem egy teljesítménymérésre, de addig is visszaveszek a tempóból.

Az elmúlt két pulzuskontroll edzés egyébként nagyon meglepő eredményt hozott. Egyrészt nem csupán közhely az, hogy lassan járj, tovább érsz, másrészt örömteli, hogy a mellem nem él önálló életet, hiszen nem futok. Micsoda megkönnyebbülés ez mindenkinek... :-D
Szóval az első pk edzésen 140-es átlagpulzussal gyalogoltam 1 óra 25 percet, és 7,78 kilométert tettem meg. Ami sokkal durvább, hogy elégettem 1153 kcal-t. Ezzel szemben egy futáson olyan 6-700 kcal-t égetek, és jóval alacsonyabb a zsírégetés aránya, ahogy a megtett táv is. A különbség a megfelelő pulzustartománynak köszönhető. Nem szeretnék ebbe most mélyebben belemenni, hiszen jóval tudományosabban kellene megközelíteni a témát. Jóval kevésbé megterhelő egyébként így edzeni, és talán segítség a kezdőknek ez az érzés, hiszen ha nem erőltetik túl magukat, a következőre is sokkal szívesebben mennek ki.  A tegnapi edzésemet itt tudjátok megnézni.

Vicces a Polar gyalogló ikonja, egy kicsit olyan, mintha mindjárt összeesne. :-D

A lényeg röviden, hogy anélkül, hogy a saját mérésemet megejtettük volna, már látom, hogy vissza kell fognom magam. Előre tudom azt is, hogy amikor majd a saját mérésemről írom a posztot, azt fogom leírni, hogy a kezdőknek a jó futócipő és a kitartás mellett teljesítménymérésre, és egy szakember segítségére is szükségük van. Nem elég egy általános edzésterv, nem elég, sőt kifejezetten tilos széthajtaniuk magukat, levegőért kapkodva hazakúszni edzés után. Megfelelő állóképesség nélkül csupán önrombolás a távok, idők, teljesítmény hajszolása, főleg, ha a fogyás a cél. Az a tény, hogy le tudsz futni egy kilométert, vagy másfelet, vagy kettőt egyben, még nem jelenti azt, hogy jót teszel vele magadnak. Aki még nem próbálta, az meglepődik és belelkesedik, hogy képes futni. De szerintem ez nem elég. Tudni kell a határainkat, tudni kell mértéket tartani, akkor is, ha valahol cikinek érzi az ember, hogy tudna futni, mégis inkább gyalogol. Nekem valahol 4-5 kilométernél van a határom futásban. Úgyhogy most kicsit duzzogva, de gyalogolok és bámulom a pulzusmérőt, ám ez nem jelenti azt, hogy hamarosan nem fogok újra futni, hiszen közeleg a Minicittá és az Ultrabalaton. :-P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.