Amikor nagyjából másfél éve gyalogolni kezdtem, gyakorlatilag láthatatlannak éreztem magam a sportolók között, csak a szigeten andalgó nyugdíjas csoportok és szerelmes párok néztek rám leplezetlen csodálkozással: ez meg mit művel?

Kétségtelen, hogy a futás a legnépszerűbb tömegsport, és a futók is hajlamosak lebecsülni a gyaloglást, jobban mondva a gyorsgyaloglást, pedig nem kellene. Azt sem tagadhatom le, hogy az egyik első edzésen, amelyet Ferivel futottam, nagyjából féltávon gyaloglásra váltott, én pedig csodálkoztam, hogy miért. Aztán rájöttem: megmutatta, hogy ha elfáradok futás közben, így tudok pihenni, valamint azért, mert így is a futásomhoz mérhető sebességet tudok elérni.

Mivel a Coca-Cola Testébresztő előtti másfél hónap a versenyre való felkészüléssel telt, nem gyalogoltam, csak futottam. Most viszont, hogy visszatértünk az alapozáshoz, vagyis az erősítéshez, az állóképesség-növeléshez és a fogyáshoz, újra előtérbe kerül a gyorsgyaloglás. Például rögtön Pünkösd hétfőn, a Margitszigeten, ahol három csoportban tartunk edzést Bartos "Dave" Dávid vezetésével, aki a gyorsabb tempójú futókat kíséri majd. Pantocsik Feri futja majd a közepes tempót, én pedig a gyaloglókkal megyek, miután közösen bemelegítettük, és megbeszéltük, hogy milyen tervet követünk.

Itt tudtok jelentkezni az edzésre...

A gyorsgyaloglás nem egyenlő a sétával, andalgással, téblábolással, de még a sietős gyaloglással sem. A gyorsgyaloglásban az egész test aktívan részt vesz. A lépéshossz lendületes haladásnak megfelelő, a fenék és a has izmait feszesen, a törzset pedig egyenesen kell tartani, a fej nem lóg. A vállakat akárcsak a futásnál, itt sem szabad felhúzni, a karokat a test mellett, derékszögben behajlítva, kezünket lazán ökölbe "szorítva" tartjuk, mintha valami törékeny dolgot vinnénk. A karok diagonál mozgással követik a lépéseket, vagyis jobb lábnál a bal kar, bal lábnál pedig a jobb kar lendül előre, még mindig a test mellett párhuzamosan. Ez amúgy a természetes mozgás, megijedni nem kell tőle, mert mindenkinek megy magától, kivéve, ha koncentrálni kell rá. :-D

A nagy lépések miatt, és azért, mert gyorsgyaloglásnál nincs repülőfázis (vagyis amikor mindkét láb egyszerre a levegőben van), sarokra érkezünk, ám pont a repülő fázis kimaradása miatt ez a mozgásforma nem terheli annyira az ízületeket, mint a futás, hiszen nincs becsapódás. Futásnál még helyes technikával is (vagyis amikor előlábra érkezik a futó) a testsúly három-négyszeresével terhelődik futószervünk, így nem csupán a kezdő futók, de a túlsúlyosak is és az edzetlenek is veszélyben vannak, amikor mindenáron futni szeretnének. Ezért kezdetnek javasolt inkább a gyorsgyaloglás, amelynek neve csupán a mozgásformát jelöli, a haladási sebességet nem. 

Ha eldőlt, hogy sportolni szeretnénk, vagy egészségünk megőrzése érdekében sportolni kell, nyilvánvaló, hogy kell lennie valamilyen célnak. Lehet ez a fogyás, az állóképesség növelése, a jobb közérzet, a problémák könnyebb megoldása, a feszültség elengedése, és még számtalan, teljesen egyéni ok. A gyorsgyaloglás, mivel a futásnál jóval kevésbé intenzív, ezért megfelelő körülmények között nagyon hatékony a zsírégetés és a kardiovaszkuláris rendszer fejlesztése szempontjából, ugyanakkor kímélő üzemmódban használja szervezetet a vázrendszertől kezdve az izmokon, ízületeken, szalagokon át a szívet, tüdőt, és nem utolsó sorban az elmét.

Utóbbi fontos része a rendszeres edzésnek, hiszen a fizikai teljesítményünk nem, de a teljesítőképességünk nagyrészt azon múlik, hogy igazán akarunk-e valamit. Ez nem azt jelenti, hogy egy adott pillanatban hajlandóak vagyunk-e arra, hogy testünk teljes kizsákmányolásával edzésen is gyakorlatilag négykézláb fejezzük be a megcélzott távot, mert erre semmi szükség. Céljaink elérése egy hosszú folyamat, amely optimális esetben több, apró sikerélményt, endorfint és így jó közérzetet biztosít, miközben biztos, nyugodt léptekkel haladunk előre. Mindezt azonban csak akkor lehet elérni, ha erre tudatosan koncentrálunk, és annyira akarjuk, hogy ne csupán a saját magunk által fejben felállított korlátainkat, de még a kételkedők, kritizálók és visszahúzók által támasztott gátakat is nagy meggyőződéssel döntsük le.

Összességében a gyaloglás helyes technikával élvezetes és nagy sportértékű mozgásforma, amely kiváló bevezető sport a futáshoz. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.