Még meg sem száradt az izzadtság a Minicittás rajtszámomon (höhö), kis örömködés után beneveztem a következő versenyre, a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála 5 kilométeres távjára (és valószínűleg addig még lefutok egy 2,7 kilométerest is). Egyúttal rádöbbenvén az idő rohanására, új kihívást állítok fel, és azon leszek, hogy teljesítsem is...

A verseny

Még egy hónap van hátra az újabb versenyig, amelyre egyébként először be sem akartam nevezni, aztán meg (ejj lányom, hol az eszed?) hirtelen mégis beneveztem, most meg azon mélázok, hogy mennyire ciki lesz kicsúszni a szintidőből. Jelen állás szerint ez borítékolt, mert ugyan a szigeten 5,3 kilométert "futok", de bőszen belegyalogolok. Tudom, hogy versenyen "könnyebb" a saját magunkhoz képest hosszabb távokat is teljesíteni, hiszen hajt az adrenalin, a szurkolók, a teljesítési vágy, stb. A Minicittá utáni első edzés siralmasan sikerült, Csillával 1,4 kilométer után úgy döntöttünk, inkább megnézzük az állatkákat és a maradék távot végigsétáljuk. Oké, legalább mozogtunk, de ez pont arra volt elég, hogy kicsit összeizzadjam a cuccaimat és felszedjek még egy adag frusztrációt. Szerencsére erről ma sikerült lejönni, mert a Városligetben egy jólesőt futottam (tényleg jó volt, pedig szenvedtem a hülye emelkedők miatt), de a végén úgy éreztem, hogy akár ki is tudnám egészíteni 5 kilométerre a távot. De nem egészítettem, inkább holnap is kimegyek, és ha nem is teljes távon futva, de végigmegyek a verseny tervezett útvonalán.

Korábban párszor jártam már a Városligetben, mivel közel lakom, így kézenfekvő helyszín. Valamiért annyira nem szerettem soha, például mert a hosszabb távhoz alaposan át kell gondolni az útvonalat (ilyen vagyok, mindent megtervezek, pedig néha spontánnak lenni sokkal jobb), a két kör valahogy nem vonz, nem szeretem ismételni az utat. Mondjuk nem lesz más választásom, ha majd tudok két kört futni a szigeten. :-D (Kihívás #2319) Tudom, vannak még opciók, például nagy kör az Állatkertig, de nekem pont elég a Műjégnél átvágni magam a soha nem előre néző turistacsoportokon.

Úgy tűnik, a futógálán mégis újrázni kell, mert megrajzolva az előzetesen kiadott útvonalat, kiderült, hogy lesz benne ismétlés, ráadásul egy olyan szakasz, ami emelkedik. Püff neki! Nem elég, hogy az időmön még legalább másfél percet kell javítani a szintidőig, amihez hozzá tartozik, hogy egyben kell lefutnom az ötöt, de még a hülye emelkedővel is meg kell küzdenem. Most a terepfutók biztos elnézően mosolyognak, de az én szintemen (és gyanítom, hogy más újonc számára is) kihívást jelent még ez a lágy lanka is, amit még bringával is meg szoktam érezni.

A másik ok, amiért nem rajongok annyira a ligetért, az az aszfaltminőség, az össze-vissza járdamagasságok, a kitaposott ösvények. Oké, nem vagyok hisztis, de a laza bokaszalagjaimmal ez kész rémálom, egyelőre nem is merek belegondolni, hogy a verseny tülekedésében félrelépek és jajj...

Ez az útvonal, használjátok egészséggel!

Ez pedig a mai edzés, távolban az emlegetett emelkedővel...

A kihívás: #40_for_40

Még mindig 25 vagyok, ezért kizárólag teoretikus jelleggel fogadjuk el a tényt, hogy közeleg (szerencsére lassan, mert jövő januárban lesz) a kerek évforduló. Hogy motiváljam magam, és a jeles nap ne csupán bűntudattal átitatott tortazabálás és ivászat legyen, mintegy folytatásaként a KNZ (Karácsonyi Nagy Zabálás) projektnek, ezért a kihívás az lesz, hogy a következő születésnapomig 40 kilométert teljesítek versenyeken. Mivel a szintem jelenleg a 2-5 kilométeres távok körül mozog, ezért kis fejszámolás után, a reálisan várható fejlődést is beleszámítva kicsi a pofára esés esélye, hacsak Mr. Vis Major el nem gáncsol. :-) Szorítsatok!

És akkor a zene hozzá...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.