Szerdán hősiesen túléltem életem első előlábas futóedzését. Futóedzésen voltam már, csak akkor még utáltam futni. Most meg, amikor már nem kötelező, szeretem, akarom, csinálom. Ki érti ezt... Az edzést a Freerun (Futoiskola.hu) csapata tartja, és az előlábra (a harántboltozat alatti talppárnára), vagy a külső talpélre érkező, vagyis a helyes talajfogási technikát tanítják. Az egész egy előadással indult, pontosabban nem, de kattintás után kifejtem...

Amikor vasárnap reggel kinéztem az ablakon, már javában gyülekeztek a sötét esőfelhők, és fél óra múlva már szakadt is az eső. Este összekészítettem az esőkabátot és a vízálló tokot is a telefonomnak, de reménykedtem, hogy nem lesz rá szükség. Végül nem kellett, de miután a szigeten futottam esőben, tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok. Aztán végül mégis meglepődtem...

Már kezdem megszokni, hogy nincs könnyű edzés, sőt, tulajdonképpen még élvezem is, legalább is utána mindenképp. Ráadásul egyre kevésbé zavar a délutáni edzés. Az elején nehezen ment, hiszen a munkám - bár nem sittes zsákokkal a hátamon rohangálok -, de végül is valamennyire fizikai munka, és délutánra elég rendesen lefáraszt, amire a koncentráció és a szigorúan szabott mozdulatok is rátesznek egy lapáttal. És ilyenkor kifejezetten jól tud jönni egy kimerítő edzés.

Itt ülök a gép előtt az új futós sapkámban, és igen, még benne van az első 5 kilométeres versenyem nagyjából minden verítéke. Azon gondolkodom, hogy mit írjak az 5vös 5-ről, meg az élményeimről. A Minicittától eltérően most nagyon is izgultam a rajt előtt, bár azt már lassan kezdem elfogadni és elhinni, hogy tudok 5 kilométert futni, ráadásul olyan időkkel, amiről nagyjából egy hónapja még csak álmodtam. A 2014-es 5vös 5 km nekem az 5K versenye volt...

Amikor megtettem az első lépéseket, még gyorsgyalogolva, minden bajom volt. Főleg utána, amikor alig tudtam fellépni, vagy lelépni egy lépcsőt, egyáltalán, felállni, leülni, lefeküdni, létezni. Minden fájt, de a lelkem ujjongott, és ez az ujjongás mostanra eufóriává szélesedett...

Egy izzasztó edzés után hazaérsz, lerúgod a cipődet és már mész is zuhanyozni, vagy nekiállsz feltölteni kiürült tápanyag-raktáraidat. Mielőtt nagyon belemerülnél, kanyarodjunk oda vissza, hogy lerúgtad a cipődet. Annak érdekében, hogy a mindennapokban helyesen ápold futószervedet, új sorozatot indítok útjára, amelyben egy-egy problémát járok körül, és adok tippeket legyőzésére.

A legutóbbi edzést egyszerűen meg kell írnom. Egyrészt azért, mert még mindig pörgök tőle, másrészt meg azért, hogy ha elolvasom később, amikor például nem vagyok annyira kirobbanó hangulatban, hátha feldob. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy hátha valaki olyat is magával ragad, aki eddig a fotelban punnyadt...

Manikűr, géllakk, Shellac, műköröm mellett pedikűrrel is foglalkozom. Különösen fontosnak tartom a helyes lábápolást olyan speciális esetekben, mint például a cukorbetegség, az ortopédiai elváltozások, vagy a sport. Mivel tavaly február óta gyalogolok és most már futok is, találkoztam néhány problémával azok közül, amelyekkel a futók küzdenek, és erre kínálok most megoldást a Futópedikűrrel...

Még meg sem száradt az izzadtság a Minicittás rajtszámomon (höhö), kis örömködés után beneveztem a következő versenyre, a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála 5 kilométeres távjára (és valószínűleg addig még lefutok egy 2,7 kilométerest is). Egyúttal rádöbbenvén az idő rohanására, új kihívást állítok fel, és azon leszek, hogy teljesítsem is...

Nehéz erről a témáról úgy írni, hogy ne tűnjek papírsárkánynak (tudjátok, akinek nagy az arca, és belekap a szél), de ugyanakkor motiváló legyen, és hűen adja vissza a valóságot. Életem első olyan versenye, amelyre önként neveztem, a 29. Telekom Vivicittá 3,2 kilométeres távja, vagyis a Minicittá volt. Erre a versenyre készültünk egy 10 hetes edzésterv segítségével, amelyet Monspart Sarolta (ezer köszönet érte!) állított össze nekünk. Bár idén februárban kezdtünk közösen futkározni a Margitszigeten, és csak néhány edzést hagytam ki, azt is leginkább halaszthatatlan munka miatt, egy hét pedig nátha miatt maradt ki. És hogy miért volt izgalmas a verseny, a hajtás után elmesélem...