Amikor vasárnap reggel kinéztem az ablakon, már javában gyülekeztek a sötét esőfelhők, és fél óra múlva már szakadt is az eső. Este összekészítettem az esőkabátot és a vízálló tokot is a telefonomnak, de reménykedtem, hogy nem lesz rá szükség. Végül nem kellett, de miután a szigeten futottam esőben, tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok. Aztán végül mégis meglepődtem...

Tudtam hogy Tófutás, meg hogy nem lesz szint, de csak a focipályára érve tudatosult bennem, hogy terepfutás lesz a program, pontosabban mezei futás. Mire Tárnokra értünk, szerencsére elállt az eső, így a téli nadrágomat lecserélhettem a nyárira, és ennek már csak azért is örültem, mert eléggé kényelmetlenné vált a téli, szinte úgy éreztem, hogy megfulladok benne. Még a sapkámat sem vettem fel, úgy döntöttem, hogy nem fog többet esni és kész.

Így esett, amikor elindultam Tárnokra

Katával ketten vágtunk neki a távnak, és a focipályáról kiérve már éreztük, hogy nem fogunk űridőt futni, éppen ezért nem is görcsöltünk rá a dologra. A lábamnak az első 500 méteren esett le, hogy terepen próbálkozom, és miután választhattam a húsz centi széles kerékpár nyomvonal, meg a fűcsomókon való futás között, és egyik sem volt kényelmes, úgy döntött, hogy sztrájkba lép. Röviden: ha nem elég erős a lábad, ne menj terepre.

Élete első mosása, a lehetőségekhez képest jó lett

Vicces volt egyébként, egy darabig követett bennünket egy drón (egy kis repkedő modell volt, fényképezőgéppel a fedélzetén), még meg is beszéltük Katával, hogy kapkodni kell a lábunkat, mert itt aztán nem viccelnek a futók ösztönzésével... Tulajdonképpen jól szórakoztunk, azt leszámítva, hogy a cipőm igen rövid idő alatt több kilónyi sarat szedett össze, így itthon mosás várt rá, életében először. A távot Katával végigcsacsogtuk, de azért sikerült egy 9:27-es átlagot összehozni, egy 6:53-as sprinttel a célegyenesben, aztán megkoronázandó a hangulatot, kézen fogva és vihogva csattogtunk be a célba.

A X. Tárnoki Tófutást a Tárnoksprint Sportegyesület szervezte, és a chip letéti díját, 1000 forintot jótékony célra, a Csemete Alapítvány javára lehetett felajánlani, amellyel az állami gondozásban, fogyatékkal élő gyermekek sportolási, mozgási lehetőségének biztosítását lehetett támogatni. Éltünk a lehetőséggel...

A verseny távja része a 40_for_40 tervemnek, amelyben 40. születésnapomig 40 kilométert szeretnék összegyűjteni versenyeken. Jelenleg 9,9 kilométernél járok, a hivatalos kiírások alapján számítva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.