Amennyire szürkülő memóriám engedi a visszaemlékezést, az elmúlt... inkább ne firtassuk hány évben nem volt olyan pillanat, amikor mindkét lábam egyszerre elszakadt volna az anyaföldtől. Oké, a kanapén való ücsörgés és a libegő nem számít, csak az önerős helyváltoztató mozgás. Ez pedig azt jelenti, hogy nem futottam.

Tavaly az egyik barátnőm (aki most leginkább nem velem van elfoglalva) 2013 egyik februári délelőttjén megkérdezte, hogy "kijössz velem holnap a szigetre?" - én meg gondolkodás nélkül rávágtam, hogy naná! Úgyhogy előkapartam a futócipőmet, merthogy az volt ám, és többszöri kísérlet is volt, hogy használjam, majd szomorúan konstatáltam, hogy kihíztam.

Vicces, cipőt is simán ki lehet hízni, ami nem csupán azért volt egyben kínos is, mert egy Saucony terepcipőt nem illik kihízni, hanem azért is, mert nem volt miben kimenni a szigetre. Előkapartam a túracipőmet, amibe belefértem, majd az első alkalom után konstatáltam, hogy nem alkalmas a gyorsgyaloglásra. A Saucony és egy Nike ment a barátnőmhöz, aki végre így futócipőben futott, én meg kiélhettem konzumidiotizmusomat, és beszereztem egy rendes futócipőt. Amiben gyalogoltam.

Frenetikus élmény volt, komolyan! Egyszerűen nem érdekelt, hogy éppen február van és hideg, hogy hurkáktól duzzadó testemet szűk cuccokba préselem - kizárólag praktikus okokból, mert így az alkatrészeim nem libegnek kényük-kedvük szerint. Ahogy az sem érdekelt, hogy megnéz-e bárki.

Aki emiatt nem tépte még magára a futócuccát, nyugodjon meg, senki nem foglalkozik azzal, hogy hogy nézel ki futónak öltözve, mert mindenki magával van elfoglalva. Ennek folyománya, hogy az sem érdekel senkit, ha az idei divat szerinti színekben és modellekben villogsz, a lényeg a praktikum. Vagyis nem kell felvásárolnod egyik futóbolt árukészletét sem ahhoz, hogy elkezdd. Egyetlen dolgot - ohh, nem, kettőt vegyél, mégpedig szakértő, futóbolti eladó segítségével: az alkatodhoz, a testsúlyodhoz és a lábadhoz passzoló futócipőt, és egy jó zoknit. Ha semmi másra nem költesz az elején, erre mindenképp megéri spórolni és áldozni, mert akár az is múlhat rajta, hogy feladod-e az első próbálkozás után.

Szóval ha már lábadon a cipő, és haladsz bármilyen, gyaloglásra, kocogásra, vagy tempós sétára alkalmas hely felé, vagy már ráálltál a pályára, köztünk vagy. Mosolyogj, mert ez nagy eredmény, és az pedig még nagyobb élmény, hogy ez a mosoly a legmélyebbről, belülről fakad, és olyan magától értetődő. Ne lepődj meg, ha visszamosolyognak rád. Rendszerint megtörténik, veled is meg fog! :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.