Mindennek megvan a maga ideje, szentül hiszek benne, és ez így volt a szerdai spinninggel is. Pont akkor jött, amikor szükségem volt egy kis testi és lelki tuningra, és ezt maradéktalanul meg is kaptam. Kívülről lehet, hogy úgy tűnt, hogy csak tolom és húzom a pedált, de belül igazi utazás volt.

Tudom, mindig ilyen nagy szavakat használok, és biztosan van, aki kételkedik az igazságtartalmukban. Azt hiszem, hogy igazából az számít, hogy én hogyan élem meg ezeket az élményeket, és aki közelebbről ismer, vagy veszi a bátorságot, hogy közelebbről megismerjen, csak rám néz és látja, hogy igazat beszélek.

Szóval ez a spinning és az utána következő beszélgetés Spikival (Spinning mesteroktató, többszörös Ironman), Csillával és két másik lánnyal pontosan akkor jött, amikor kellett. Rengeteg pozitív visszacsatolást kaptam azzal kapcsolatban, hogy jó úton járok. Külön jólesett, hogy azt hiszem Spiki is egy kicsit meglepődött, hogy egészen tűrhető tempóban és lendülettel toltam végig az edzést. Ez pusztán annak köszönhető, hogy február óta komolyabban elkezdtem edzeni, na meg annak, hogy Ferivel rengeteget futottam és majd még futok is, miközben fogytam 13 kilót. Centikben (bár nem mérem) és a tükörben (ezt látom) jobban mérhető a változás. Néztem magam a tükörben edzés közben és egyértelműen izmokat láttam fel-felvillanni a lábamon, a combom látványosan keskenyebbnek tűnt, bár sokat fogok még lefaragni mindenhonnan, ezeknek az apró változásoknak is nagyon tudok örülni. Na meg annak, hogy egyre jobb a kondim.

Emlékszem, hogy a legutóbbi (évekkel ezelőtti) edzésen úgy ment 175 fölé a pulzusom, hogy Spiki rám is szólt, vegyek vissza egy kicsit. Most erre nem volt szükség, a legkeményebb emelkedőn és a jumpoknál sem ment 165 fölé, és nagyon hamar megnyugodott, ahogy lazíthattunk az ellenálláson. Persze, közben izzadtam, mint az állat, kell is vennem valami kendőt a burámra, mert nagyon zavar, hogy folyton törölgetni kell magam. Vicces, de még ezt az izzadást is baromira élvezem, mert arra gondolok közben, hogy távoznak a rossz dolgok, ég a zsír, és jó jelzés, hogy bemelegedtem, indulhat a móka.

Azt hiszem, hogy Csilla is jól érezte magát, amiről persze főleg Spiki gondoskodott a személyes varázsával, meg azzal, hogy ő tényleg odafigyel minden tanítványára és nem saját edzésként fogja fel az órákat. Ha kell, többször is kijavít egy rossz tartást, újra és újra elmondja a helyes kormányfogásokat, a lábtartást, sztorikat mesél és biztat. Nagyon sokat lehet tőle tanulni, mindig mond valami újdonságot.

Tegnap is tanultam valamit arról, hogy mi különbözteti meg a profikat az amatőröktől: a profik akkor is mennek és csinálják, amikor nincs kedvük, az amatőrök pedig akkor sem csinálják, ha van kedvük. Ez nagyon találó, és remélem, hogy nem csupán hozzám jutott el az üzenet.

Volt a csapatban egy lány, aki hasonló túlsúllyal küzd, mint én, de még nagyon az út elején jár. Óra közben többször is megállt (nem állunk meg, ha nem megy, lazítunk az ellenálláson, kicsit pörgetve pihenünk és folytatjuk), azt hiszem még ott tart, hogy az akaratával küzd, hogy akarja-e ezt az egészet, vagy nem. Az óra utáni beszélgetésen azután be is bizonyosodott mindez, mert a kérdéseiből és a kijelentéseiből arra következtettem, hogy egyelőre egyedül bolyong. Adtam neki névjegyet, remélem, hogy megkeres és csatlakozik hozzánk...

Nemsokára újra megyek spinningre, mert nem csupán az edzésre, hanem az élményre is szükségem van. Sokat változtam, mióta utoljára voltam, de ez az óra is megmutatta, hogy az irány és a tempó is jó, amellyel haladok.

Ilyen a hangulat Spikival... :-)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.