Nehéz erről a témáról úgy írni, hogy ne tűnjek papírsárkánynak (tudjátok, akinek nagy az arca, és belekap a szél), de ugyanakkor motiváló legyen, és hűen adja vissza a valóságot. Életem első olyan versenye, amelyre önként neveztem, a 29. Telekom Vivicittá 3,2 kilométeres…

A tegnapi nap igazi áttörés volt. Nem, nem fedeztem fel egyetlen súlyos betegség ellenszerét, és nem forradalmasítottam a labdával dekázva hátrafelé futás technikáját sem. A sajátomét viszont igen, és ennek annyira örülök, meg annak is, hogy a tegnapi edzés fantasztikusan jó…

... avagy amikor beüt a vacak edzés. A DK Minicitta csoportjával - mármint a budapesti szekcióval - kedden és csütörtökön edzünk a Margitszigeten, hétvégén pedig vagy harmadik edzést tartunk, vagy túrázni megyünk. Eddig csak a legelsőről maradtam le, mert már nem tudtam…

Amennyire szürkülő memóriám engedi a visszaemlékezést, az elmúlt... inkább ne firtassuk hány évben nem volt olyan pillanat, amikor mindkét lábam egyszerre elszakadt volna az anyaföldtől. Oké, a kanapén való ücsörgés és a libegő nem számít, csak az önerős helyváltoztató…